Föld színe: Terike

Mint a Tisza árterén élő magányos fák, úgy bukkannak elő Csongrád-Csanád vármegye még megmaradt tanyái. A roskadozó tanyavilág lakói a föld népe, akik egész életükben földműveléssel foglalkoznak. Megöregedve is a jószággal és növénytermesztéssel bajlódnak, mint egyénigazdák, akik a nyomott felvásárlási árak, a klímaváltozás okozta egyre nagyobb kihívások ellenére sem hagyják abba. Ami a külső szemlélőnek a végeláthatatlan munka az nekik az életük.
Huszkáné Bánfi Terézia közel nyolcvanévesen is tanyán él, elhagyatottan több kilométerre a legközelebbi falutól. Mindennapjai a munkával telnek, hiszen azt tanulta a szüleitől, hogy csak a kétkezi, verejtékes munkával boldogulhat az ember. Holott a Terézia családja is egykor egyike volt annak a több millió magyar családnak, akiktől a szocialista évtizedeiben elvettek mindent és a termelőszövetkezetbe kényszerítették őket. Bánfi Terézia azonban a rendszerváltozáskor vállalta a bizonytalanságot és újrakezdte a kisüzemi termelést a tömörkényi tanyavilágban. A szabad élet újrakezdése kihívások és tragédiák sorozatát hozta el: férje meghalt, szeretett fiúk pedig öngyilkosságot követett el. Társatlanságában Terézia a föld felé fordul és dolgozik amíg él.